A Pain of Salvation első négy albumán nyújtott teljesítményének minősége megkérdőjelezhetetlen. Az Entropia, a One Hour by the Concrete Lake, a The Perfect Element, Part I és a Remedy Lane mind más-más oldalról mutatják be kis világunkat, és azokat az érzelmeket adják vissza zenéjükben, melyek nap mint nap meghatározzák életünket. Nem mindig könnyű hallgatni, de ha valaki elkapja a fonalat, mindig jó érzéssel tér majd vissza hozzájuk. A PoS új színt vitt a progresszív zenék világába.
Most listázom a 10 legjobb dalukat, kizárólag csak az én véleményem szerint. A lista tehát szubjektív, rengeteg gyémántköve van Daniel-éknek, azonban ha meg kellene mondanom, nálam az alábbiak vinnék a pálmát:
10) Falling / Perfect Element (The Perfect Element, Part I): E két dal összetartozik. Az előbbi egy gyönyörű, két perces játék gitáron, billentyűkkel aláfestve. Emlékeztet az Anathema Sentient-jére. Könnyeket csalhat az ember szemébe, az egyik legszomorúbb dal a svédektől, mely egyben felvezető az album címadójához. A Perfect Element pedig a valaha hallott egyik legjobb záródal. Megvan benne minden, amiért érdemes hallgatni ezt a bandát. Bonyolult, mesterien felépített, és mégis szárnyal vele az ember. Az album legfelszabadultabb tétele.
9) Second Love (Remedy Lane): Talán ezt a dalt hallgattam a legtöbbet, amikor először rákattantam a Pain of Salvation zenéjére. Amellett hogy tökéletesen adja vissza a szerelem hangulatát, prezentálja a csodálatos Remedy Lane lemez képét is. Őszinte vallomás ez, mely szerintem a legfontosabb PoS momentumok közé tartozik.
8) Beyond the Pale (Remedy Lane): Zenei monstrum ez is, akár csak a The Perfect Element címadója. Mesterien felépített, sajátos arca van, amely végig meghatározza a dalt, miközben fel-feltűnik a legelején eljátszott téma. Ez az a dal, amely végérvényesen felteszi a koronát a Remedy Lane albumra. Kötelező meghallgatni mindenkinek, aki barátkozni szeretne ezzel a zenei világgal.
7) Her Voices (The Perfect Element, Part I): Ha szerelmes dalokról van szó, akkor ebben az együttesben megbízhatunk. Pozitívum, hogy több oldalról is be tudják mutatni. Vannak nagyon fájdalmas, de felszabadultabb darabok is ebben a témában, de a Her Voices nagyon ügyesen tudja vegyíteni ezeket a hangulatokat. A verzék alapjai nehezebbek, de a refrén szellőkönnyű. A végére pedig minden elszabadul, kész érzelmi kitörésben lehet részünk. Nagyon fontos darab.
6) Never Learn to Fly (Entropia): A gyermekkor felidézése. Nagyon fáj, hogy sohasem fogok visszatérni azokba a gyönyörű évekbe, ezért annyira vegyesek az érzelmeim, amikor visszaemlékezem. Ez a dal csodálatosan mutatja be a múltat, egy igazi ragyogó ékkő. A zenekar nem sűrűn játssza, ez tipikusan olyan szerzemény, ami nem hagyományos értelemben vett PoS-dal, mégsem tudta volna senki más megalkotni.
5) Home (One Hour by the Concrete Lake): A One Hour egyik legfontosabb tétele, hiszen az a lemez egy út régi otthonunkhoz. Már most is nagyon sokat ad, és az évek elteltével egyre csak nőni fog a jelentősége. Gyönyörű ballada, mely 4 percig egyre fokozza az érzelmeket, hogy azután önálló útjára térjen és elvigyen ahhoz a naplementéhez, melyet akkor láttam, a tónál, otthon, egyedül.
4) A Trace of Blood (Remedy Lane): Az Alcest Écailles de Lune (Part I) -ja, és ez a dal valahogy kötődnek egymáshoz, pedig teljesen más műfajokról beszélünk. A Remedy Lane-n megtalálható A Trace of Blood a dal háromnegyedén keresztül olyannyira felfokozza az emberi érzelmeket, hogy ennek a szerzeménynek szüksége van arra a csodálatos zárásra, amely természetesen nem marad el. Valami fantasztikusan felépített darabról beszélünk, közel a kifejezés határáig. Nem lehet megunni, újra és újra hallani kell.
3) Inside (One Hour by the Concrete Lake): A One Hour album nyitódala, és egyben egyik legfontosabb tétele a Pain of Salvation munkásságának. Az Entropia nagyszerű album volt, de sok idő kell hozzá, az Inside azonban azonnal magával ránt, hogy felkészülhess arra az érzelmi hullámvasútra, amin Daniel és csapata keresztülvisz. Ha nem ismered az együttest, azt ajánlom, hallgasd meg először ezt a csodát. Rengeteg jellegzetességét felvonultatja itt a banda, az egyik legmeghatározóbb daluk.
2) In the Flesh (The Perfect Element, Part I): Idő kellett hozzá, de megérte. Ez a szerzemény olyan, mintha kereszteznénk az A Trace of Blood-ot és az Inside-ot. Amellett, hogy elkápráztatóan szép, folyamatosan új kapukat is megnyit. A témák szélsebesen visznek tovább az úton, hogy a felszabadult refrénnel erőt kapjunk. Remek felvezető, okosan felépített középrész, és intelligens, gyönyörű zárás. Egy közel 9 perces tételnek ilyennek kell lennie.
1) Dryad of the Woods (Remedy Lane): A Remedy Lane instrumentális darabja, melynek szépségét szavakkal nem leszek képes visszaadni. Most, így belegondolva, talán felesleges is. A Dryad of the Woods-ot csak szimplán fel kell tenni, behunyni szemünket, és megbizonyosodni róla, hogy mi is ez a csodálatos, leírhatatlan valami, ami éget belülről. Ez a dal életem egyik legfontosabb szerzeménye, a szeretet színeivel dolgozik, és festi meg a valaha látott leggyönyörűbb képet.
http://www.youtube.com/watch?v=0LN-S8-z9i8
