A Village of the Damned egy elfeledett sci-fi horror, mely mégsem annyira ismeretlen, ha arra gondolunk, hogy folytatást is kapott (Children of the Damned), valamint John Carpenter is készített belőle remake-t; igaz, jó indulattal is középszerű minőségben.
Eme eredeti, 1960-as angol film ugyan mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen téma-választása, kivitelezése, hatása fontos - ám véleményem szerint mégis megkésett kicsit. A sci-fi horror megkerülhetetlen alapjai ugyanis az 50-es években, a Hidegháború éveiben kerültek lefektetésre; amikor olyan klasszikus alkotások tükrözték vissza az akkori átlagpolgár szorongásérzetét, mint az Invasion of the Body Snatchers, vagy a The Day the Earth Stood Still. Ezek a címek hibátlan köntösben foglalkoztak mindazzal a nyomasztó érzéssel, ami akkoriban áthatotta az amerikai mindennapokat (mellette a felületén boldogságot sugárzó, de mélységében romlott, művi kertvárosi élettel).
Egyfajta tehetetlenség-érzet volt ez, miként bármikor kitörhet egy atomháború - és miközben a technológia folyamatosan fejlődött, a gondolkodó emberben egyre több kétellyel kapcsolatos kérdés fogalmazódott meg.
A közlekedési-katonai kiugró fejlődés mellett, az emberek és családok otthoni munkáját egyre több háztartási gép segítette - ez pedig azért fontos, mert nem kizárólag felsőbb társadalmi szinteken volt észrevehető a változás, hanem a hétköznapi ember életében is. És mindamellett, hogy a fizikai munkát könnyítette, az emberen mégis eluralkodott valami megfoghatatlan, rajta kívül eső, préselő érzés, hogy sorsa nem a saját kezében van, és a lényeges döntéseket más/mások hozzák meg helyette - ennélfogva borzasztó aprónak érzi magát. Itt, a jelenséget a szimbolikusból kreatív ötletbe átültető The Incredible Shrinking Man is megemlíthető. Ebben az alkotásban szinte a saját háza, háztartása tör főhősünk életére, miután egy misztikus köd hatására parányira zsugorodott.
Az 50-es évek mindezekért, és még számtalan másért is (film-noir, egzisztencialista dráma, Hollywood-aranykor), a filmtörténelem egyik legmeghatározóbb évtizede. Emellett ebben az időszakban a stúdiófilmek szerepét lassan a független, szerzői filmek is átvették, ahol egyértelmű legfontosabb elemmé vált a rendező.
Mindezek tekintetében a Village of the Damned kissé megkésett, ezért nem hat ugyanazzal az átütő, megdöbbentő erővel, mint a korábban felsorolt címek. Ráadásul, a maga kevesebb, mint 80 percével nem képes kellőképp berántani a cselekménybe. Siet a film, és átszaladunk a történeten - mi tagadás, azért vannak megkapó, megragadó jelenetek is. Az ismeretlen, nyomasztó idegenség-érzetet itt a gyerekeken keresztül mutatja be a rendező, pár igencsak szuggesztív képsorral. (A kezdeti bénultság; a felnövő gyerekek feltűnése és viselkedése...)
Végig érdekes, kevés az üresjárat, kellőképp hatásos a felvezetés is. Ám a második felében sebtében mesél - holott a hasonló stílusú, de átgondoltabb, ismertebb sci-fi-k pontosan a lassúsággal, kitartással és merengéssel érnek el egy jóval magasabb pontra.
Van egy előérzetem, hogy a folytatás már kevésbé lesz emlékezetes, de az Iron Maiden utalása miatt (a The Number of the Beast lemezükre írták azonos című dalukat), nem fogom kihagyni.
Jelen első rész pedig egy tisztességes, érdekes horror (vagy misztikus film) - valahol egy keményen nyomasztó, de folyamatosan érdekfeszítő évtized (1950-es) végének; és az új, reményteli hangokat sóhajtozó évek (1960-as) legelejének metszéspontjáról.
https://youtu.be/-AUBlW5EWnI?si=-2ClC5ZiUV8eWm
