Rendező: Adam McKay

Most, amikor várok a Killers of the Flower Moon c. Martin Scorsese filmre, bepótoltam egy másik Leonardo DiCaprio alakítást, amely két éve kimaradt.
Akkor, 2021 Karácsonyán szerettem volna megnézni, megjelenésének idején, de valahogy nem illett az alkalomhoz - és egyébként is, Adam McKay stílusához mindig kell idő, fel kell készülnöm rá.
Értem, hogy McKay szinte folyamatosan az amerikai társadalomról mutat görbe tükröt - és olykor nagyon mély, azelőtt rejtett dolgokba is belemegy (pl. Vice), de nem biztos, hogy tudja, hol a határ, száraz információ és filmélmény között.
A Vice azért nem működött igazán, mert elvesztünk a folyamatos információ-áradatban, és nagyon unalmassá vált a téma, pedig pont, hogy kijárt már egy film Dick Chaney-ről, és az alávaló működéséről.
Ha már McKay, akkor nálam a 2008-as világválságról készült filmje, a The Big Short működött a legjobban - ott tanultam is, mögé láttam az eseményeknek, de közben nem felejtett el film is lenni. Emellett pedig, sziporkáztak benne a nagyobbnál nagyobb nevű színészek.

Érdemes McKay-nél megemlíteni, hogy az abszurd szatíra illik legjobban hozzá. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint első, ikonikus filmje, az Anchorman. A tudósítás és információ-, valamint hírszerzés hátteréről szóló filmje ma is idézett, frenetikus baromság, és amilyen nehezen rázódtam bele, annál többet adott.

A rendező 2021-ben tért vissza a szatírához (igaz, az évek alatt az Anchorman folytatását is elkészítette), és a Leonardo DiCaprio / Jennifer Lawrence páros figyelem-felkeltő volt. Egyértelműen ők a mű legjobb pontjai, főleg az előbbi, aki kiváló a neurotikai problémákkal küzdő asztrológus szerepében.
Mindezt azonban körbeveszi McKay fanyar, lesúlytó véleménye nem csak Amerikáról, hanem az egész társadalomról.

Adott egy banális alaphelyzet, miszerint egy közelgő üstökös el fogja pusztítani a Földet - azonban ez nem egy Armageddon-szerű, komolyan vehetetlen szemét - hanem épp ellenkezőleg: az adott szituáción keresztül mutatja meg az emberi társadalom romlottságát.
A film több helyen kiválóan működik, és humoros is; vannak azonban pillanatok, amikor átesik a ló túloldalára. Habár én sem tudok sok jót elmondani a fogyasztói működésről, de itt már olyan hihetetlen dolgokat mutat, amely azt érezteti, csakis egyedül a rendező gondolkodik a világban. Ezért veszélyes terep ez, mert annyira túl-csavarja, és szövi a dolgokat - belemászik politikába, magánéletbe, közösségi médiába, amiben kifejezetten van igazság - csak ettől így becsömörlöttem, és lehetett volna valamivel szolidabban prezentálni.
Jobban működött volna, ha a rendező visszafogja magát, és csak érezteti azokat a dolgokat, amiket úgy érzett, jobbnak tart tart bemutatni.

Így pedig, nem voltak határok - a legnagyobb blőd hülyeségek a szemünk elé kerülnek, aminek egy szatírában helye is lenne... de nem igazán dönti el a film, hogy egy abszurd komédia akar-e lenni, mint amilyen az Anchorman is volt; vagy pedig a The Big Short, mozisabb, átfogóbb vonalat követi-e.

Mivel a minőség végig magasan van, ezért talán nem bukott bele a megvalósításba, és nem esett két szék közé - de közel volt, hogy belebukjon.
Szerencsére a nevek - a nagy színészek mindent megtesznek, hogy működjön a film - és így működik is.

Miután ráéreztem a film stílusára, tudtam rajta nevetni, szórakozni, és elképedni is.
A játékidő ugyan túlontúl túl van nyújtva, szinte indokolatlanul - de ha feszesebbre vágta volna McKay, akkor ki lehetett volna hoznia a debüt-filmjéhez fogható, mélyen emlékezetes filmet.

A végeredmény a Vice-nál egy sokkal jobban strukturált film, de a nagyobb alkotásainak színvonalát nem éri el.

Értékelés: 5/10